Regionális anesztéziák
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.04.04. 14:06
Regionális, vagyis egy régióra egy testtájékra kiterjedő,
anesztézia, vagyis érzéstelenítés.
Legismertebb, s a köztudatban is leginkább jelen lévő anesztéziáink a gerincközeli érzéstelenítések.
Mindazoknak, akik idegenkednek az érzéstelenítésektől, van egy jó hírem:
A műtét idejére aneszteziológusuk igény esetén szívesen ad rövid hatású nyugtatót, amellyel szendergés-szerű állapot, illetve a szer hatástartamára kiterjedő amnesia (emlékezet kiesés) lép fel. vagyis: egyáltalán nem kell ébren lenniük a műtét idején.
- Van, amikor csak a beteg kérésére adunk nyugtatót, mert nem akar ébren lenni,
- és előfordul, hogy a betegünk olyan stressz állapotban érkezik a műtőbe (vérnyomás, pulzus értékei extrém magasak), hogy kérés nélkül is adunk nyugtatót az esetleges keringési szövődmények elkerülése végett.
- Regionális, vagyis egy régióra egy testtájékra kiterjedő,
- anesztézia, vagyis érzéstelenítés.
Legismertebb, s a köztudatban is leginkább jelen lévő anesztéziáink a gerincközeli érzéstelenítések.
A gerincközeli érzéstelenítésnek is két fő fajtája létezik, az epiduralis anesztézia és a spinalis (intraduralis) anesztézia.
A köztudatban kevésbé elterjedt érzéstelenítési formák alkalmasak egy-egy végtag, vagy a végtagok egy részének érzéstelenítésére.
Ezek talán a legkevésbé veszélyes érzéstelenítések, azonban technikailag nehezen kivitelezhetők, speciális felszerelést igényelnek és siker-arányuk is kisebb, több alkalommal kényszerülünk sikertelenségük miatt altatásra.
A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány további regionalis anaesthesiát.
A felső végtagok érzéstelenítésére alkalmas az axillaris blokád, amikor a hónaljárokban, ill. a felkaron a kart ellátó fő idegtörzset, a nervus axillarist keressük fel. Az alkar, illetve a kéz műtéteinél alkalmazható.
Előnye: veszélytelen módszer, kevés a szövődmények lehetősége (vérzés, fertőzés)
Hátránya: viszonylag nagy a sikertelenség aránya (olyan anesztes kezében, aki minden nap alkalmazza, kb 80% az esélye, hogy az érzéstelenítés sikerül, ha azonban nem alkalmazzuk napi szinten, 55-60%-nál nem több, igen nagy gyakorlatot igénylő módszer).
Amennyiben speciális, ideg ingerlésre alkalmas tűt alkalmazunk, a sikerarány kb 90-95%-ra nő, a tű, és a hozzá való ingeráramot adó készülék azonban igen drága, a megszorított nadrágszíjú egészségügyben bizony leszoktunk erről a módszerről.
Ugyancsak az alkar és kéz műtétjeihez használható az intravénás regionalis anaesthesia (IVRA), amikor a felkarra egy dupla kamrájú, felfújható mandzsettát helyezünk (hasonló a vérnyomásmérő mandzsettához, csak nem egy, hanem két felfújható része van). az alkaron szúrunk egy vénát, és ebbe viszonylag nag dózisú érzéstelenítő oldatot (Lidocain, Ultracain) adunk.
Előnye a gyors hatásbeállás, a 100% sikerarány, és a technikailag könnyű kivitelezhetőség.
Hátránya, hogy legalább 30 percig felfújva kell tartanunk a mandzsettát és egy helyben az érzéstelenítő oldatot, ennél rövidebb műtétekhez nem érdemes alkalmazni. Ennek oka, hogy az érzéstelenítőt az alkar vénájába adjuk, ha nincs ideje kötődni, illetve lebomlani, a beteg számára igen kellemetlen szövődmények léphetnek fel. (Ritmuszavar, vérnyomásesés, akár ájulás is, hányinger, hányás, rosszullét).
Történelmi tény: 20 évvel ezelőtt a helyi érzéstelenítők közül más anyagokat is használtunk, amelyeknek erre az eljárásra való alkalmazását szívre gyakorolt tartós, és visszafordíthatatlan hatásuk miatt a szakmai kamara megtiltotta.
A nyak oldalsó részén, illetve a kulccsont feletti régióban is végezhető anesztézia, az ún. scalenus blokád. Ez a váll és a nyak érzéstelenítésére használt érzéstelenítési forma ugyancsak kiszorult az alkalmazásból veszélyes szövődményeinek lehetősége (légmell, nagyobb artériák sérülése, stb) miatt. Technikailag sok gyakorlást igénylő, nehezen megtanulható módszer, sikeraránya gyakorlott aneszteziológus kezében viszonylag magas. Egyes műtéti típusoknál mind a mai napig preferált, ahol a sebésznek előnyös, ha a beteggel időszakosan kommunikálhat (Carotis, vagyis nyaki fő verőér műtétei). Ilyenkor a beteg az érzéstelenítés mellé nyugtatókat kap, illetve olyan rövid hatású altatókat, amelyekből könnyen felébreszthető.
Az urológiai anesztéziában haználatos az ún. obturator blokk. Ezt valójában a gerincközeli érzéstelenítés kiegészítéséül, a húgyhólyag ingerlésekor keletkező inger-rángás kiiktatására szoktuk alkalmazni. Viszonylag veszélytelen eljárás.
Az alsó végtagi műtétek egyes típusaihoz is alkalmazható intravénás regionalis anaesthesia (IVRA), melyet fentebb ismertettem. A nervus ischiadicus blokádját idős, rossz állapotú betegeknél javasolják alsó végtagi műtétekhez gerincközeli érzéstelenítés helyett. Előnye a gerincközeli érzéstelenítéssel szemben, hogy nem okoz vérnyomásesést, és komoly szövődménylehetőség sem áll fenn gyakorlott aneszteziológus kezében. Hátránya a viszonylag nehezebb kivitelezés, kisebb sikerarány. nagy gyakorlatot igényel. Ugyancsak alsó végtagi műtéteknél alkalmazható a femoralis blokád. Ezt viszonylag könnyebb elsajátítani, az alsó végtag fő verőere mellett fut az ideg, ide adjuk az érzéstelenítőt. Utóbbi három blokádot csak ritkán alkalmazzuk, mivel a gerincközeli érzéstelenítés csaknem mindenkinél alkalmazható (véralvadási zavarok kivételével, ilyenkor nem tanácsos alkalmazni), szövődményeinek lehetősége csekély, és a spinalis anaesthesia aránylag könnyen elsajátítható módszer.
RÉSZLETESEN LÁSD MÉG:
|