Testünkön több száz aktív pont és aktív zóna található. Az elnevezés arra utal, hogy ezek ingerlésekor – nyomás, tűszúrás, masszírozás -, az ingerre reflex, vagyis visszahatás keletkezik a hozzá tartozó szervben, testrészben. Ezt a jelenséget évezredek óta gyógyításra használják.

Az ezen a hatáson alapuló gyógymódokat reflexterápiának nevezzük.

Ez a távolhatás az alapja az akupunktúrás kezelésnek, a fülcimpaterápiának, az íriszdiagnosztikának, és a talp- és tenyétzóna masszázsnak.

Minél pontosabban és szervspecifikusabban ingereljük a megfelelő reflexzónát (pontot), annál kifejezettebb lesz ennek hatása az illető szervre.

A reflexterápiás kezelések gyógyító hatása azon a felismerésen alapul, hogy a reflexzónák, reflexpontok energiapályák révén kölcsönhatásban állnak a szervezet különböző részeivel. Ez lehetővé teszi, hogy az energia egyensúlyt helyreállítsuk, az energia áramlási akadályt elhárítsuk, és az energiát a megfelelő helyre irányítsuk.

A lábon több, mint 70000 idegvégződés van, ezek ingerlésével a velük kapcsolatban álló szervekre hatást tudunk gyakorolni. Ugyanez igaz a kézre is.

(Walter Froneberg német neurológusnak a nyolcvanas években sikerült kimutatnia a láb reflexzónái és az idegrendszer közötti kapcsolatot)

A hagyományos nyugati orvostudomány is ismer és használ számos reflexjelenséget, pl a Head-zónák a gerincvelő által beidegzett belső szervekhez (gyomor, szív, vese, stb) kapcsolódó bőrfelületek (dermatomák), egy adott belső szerv megbetegedésekor bizonyos Head-zónában a bőrfelület érzékennyé, fájdalmassá válik, pl az epehólyag betegségekor a jobb váll is érzékeny. Szintén reflexhatást használunk akkor, ha pl a szapora szívműködést a nyaki erek, vagy a szem nyomásával, esetleg a nyelv kifelé húzásával igyekszünk lassítani. Orvosi körökben ezek a reflexjelenségek jól ismertek, bár talán a laikusoknak furcsán hangzanak. Az ismertetett reflexjelenségek idegpályái anatómiailag is kimutathatók.

(dr Palágyi Jolanda: Kézreflexológia)