Altatás (Narkózis)
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.03.28. 17:28
Altatás
Amikor valaki megtudja, hogy meg kell műteni, tudatosan, vagy tudat alatt rengeteg félelem és indulat merül fel benne. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a legjobb, amit választhat, a legjobb, ami történhet vele, az altatás. "Ha már műteni kell, történjen mindez úgy, hogy semmit sem tudok róla!" Ám ez nem ennyire egyszerű! Nincs "kis" altatás, altatás van, annak minden reális veszélyével együtt. Ugyanakkor az emberek többsége idegenkedik az ún. regionalis érzéstelenítésektől. Szeretném hát ismertetni azokat a lehetőségeket, amelyeket jelenleg használunk az anesztéziában, a valóságot és a tévhiteket.
Altatás: Több fajtája van. Közös bennük, hogy a műtét idejére öntudatlan állapotot hozunk létre.
- A "rövid narkózisok" 5 perctől 30 percig vállalhatók, egészen egyszerűen azért, mert ilyenkor az arcra helyezett maszkon át adagolunk a betegünknek oxigént, illetve, amennyiben szükséges altatógázt. A maszk fogása még a gyakorlott kezű aneszteziológust is fárasztja. Különösen igaz ez olyan alkatú betegek esetében, akiknek álla, nyaka, izomzata, vagy extrém túlsúlya a maszk fogását nehezíti. Ma csak kivételes esetekben vállalunk "maszkos" narkózist, általában az 5-10 perces műtétekhez, vagy gyermekek altatásához kiváló, ám a legtöbb műtéti típushoz nem elegendő.
- Altatás Laryngealis maszkkal. Azokhoz a műtétekhez alkalmas, ahol csupán fájdalommentességet és alvást akarunk elérni, azonban maga a műtét nem igényel izomlazítást. Viszonylag hosszabb műtétekhez is jó. Az alkalmazott speciális eszköz a gégebemenetre jól illeszkedik, gégén elhelyezkedő mandzsettáját az eszközön megadott mennyiségű levegővel fújjuk fel, ezáltal rögzítve azt, és tömítve a befújni kívánt lélegeztető keverék útját. Bizonyos mértékig védelmet nyújt a félrenyelés ellen, a beteg az eszköz segítségével jól lélegeztethető, ám a lehetőségek korlátozottak. Nem véd félrenyelés ellen olyan esetekben, ahol például a beteget hasra kell fordítanunk az elvégezni kívánt beavatkozáshoz, és nem véd akkor sem, ha viszonylag nagyobb (20 vízcentimétert meghaladó) nyomásokkal kell lélegeztetnünk betegünket - tüdőbetegek anesztéziájában például nem javasolt alkalmazni -. Ugyancsak nem nyújt védelmet akkor, ha a betegnél hányás léphet fel, ezért soha nem alkalmazzuk hasi sebészeti beavatkozásoknál.
Főként alsó végtagi műtétek és urológiai, nőgyógyászati (kismedencei) beavatkozások anesztéziájában hasznos, ezekre a műtétekre többlet veszélyek nélkül alkalmazható.
Speciális formáját ma már a hasi sebészetben is alkalmasnak tartják az anesztéziára, azonban, mivel az eszköz (Pro-seal laryngeal maszk) viszonylag drága, ez mind a mai napig korlátokat szab alkalmazhatóságának.
- Klasszikus mélyaltatás, - narcosis intratrachealis intubatioval:
Bármely műtéthez alkalmazható. A műtét idejére olyan mértékű öntudatlanságot idézünk elő, amely a tudat teljes kikapcsolásán és teljes fájdalommentességen túl teljes izomellazulást eredményez. Ez a valódi sebészi narkózis.
Gyógyszereink az elmúlt néhány évtizedben nagy mértékben fejlődtek, biztonságosabbak lettek, azonban ez nem azt jelenti, hogy az altatás veszélyei megszűntek.
Alapvetően három gyógyszercsoportot alkalmazunk az altatásokhoz:
- altatók: - intravénás szerek
- inhalációs (belélegeztetéssel bevitt) szerek
- fájdalomcsillapítók (erős hatású, alapvetően kábító fájdalomcsillapítók, vagyis kábítószerek. Különlegességük, hogy fájdalomcsillapító hatásuk igen erős, a Morfin hatását kb 1000-10000-szer haladja meg, valamint nem okoznak hozzászokást. )
- izomlazítók, más néven relaxánsok (Az idegek és izmok kapcsolatát gátolják időlegesen azáltal, hogy erősebben kötődnek az izmok receptoraihoz, mint az ingerületátvivő anyag).
Veszélyek: Minden beteg, minden ember egyedileg reagál a gyógyszerekre. A gyógyszerek által kiváltott nem kívánatos reakciókból íme néhány reális lehetőség, mindegyik életveszélyes állapotot idézhet elő:
- Előfordulhat allergiás reakció, amely akár életveszélyes is lehet, egyes gyógyszereink hisztamin-felszabadító hatással rendelkeznek, ezek az allergiához hasonló tüneteket, más szerek más típusú életveszélyes reakciót, az ún. malignus hyperthermiát válthatnak ki. Szerencsére az utóbbi reakció előfordulása igen ritka, és gyógyszereink fejlődésével párhuzamban ma már szinte soha nem fordul elő. (Természetesen vannak olyan műtéti típusok, ahol mind a mai napig szükségünk van azokra a gyógyszerekre, amelyek a malignus hyperthermiát kiválthatják. Jó hír, hogy van ellenszere, rossz hír, hogy ez annyira drága, hogy csak a kijelölt intézményekben áll rendelkezésre, a többi betegellátó egység innen juthat hozzá.)
- Reális veszély minden altatás esetén a légzési szövődmények előfordulása. Ezek leginkább az altatás bevezetésekor, illetve az ébresztéskor várhatóak, főként a légcsőbe vezetett speciális műanyag csővel, az ún. intratrachealis tubussal függenek össze, hiszen ennek levezetése erős mechanikai (némely esetben, arra érzékeny betegek estén kémiai) inger a légcső sérülékeny nyálkahártyája számára. Dohányosok, asthmás betegek a leginkább veszélyeztetett csoport, amennyiben lehetséges, ezekben a betegcsoportokban a narkózist más érzéstelenítési eljárásokkal váltjuk ki.
- Vannak "telt gyomrúnak" tekintendő betegek, ilyenkor reális veszélyt jelent a gyomortartalom félrenyelése, és az ebből eredő légúti szövődmény, a kémiai tüdőgyulladás.
Kit tekintünk telt gyomrúnak?
Nem véletlen, hogy tervezett műtéteink előtt a betegek utoljára előző este ehetnek. A gyomor normális ürülési ideje, ha csupán folyadékot fogyasztottunk, mintegy 3 óra, szilárd táplálék esetén kb 6 óra.
- Minden stressz- állapot, baleset, fájdalom ezt az ürülési időt lassítja, így akut hasi katasztrófák esetében, valamint baleseti sérüléseket követően minden betegünket telt gyomrúnak tekintjük és altatás előtt az összes erre vonatkozó óvintézkedést megtesszük.
- Idős betegeknél az anyagcsere lassul, őket minden esetben ebbe a kategóriába soroljuk.
- Ugyancsak minden esetben telt gyomrúnak tekintendők a kismamák, akiknél a belső szervek helyzete megváltozik, és ebből eredően a gyomor-bélrendszer mozgása lassabb. Ugyancsak a kismamák esetében fontos, hogy a gyomornedv savtartalma terhesség folyamán megnő, vagyis az Ő esetükben a félrenyelés még kockázatosabb, mint más esetekben.
Telt gyomrú betegeink esetében, amennyiben a műtét sürgősségi foka, és típusa, valamint a beteg általános állapota ezt megengedi (traumák, bizonyos hasi műtétek, császármetszés, stb) és a beteg beleegyezik, lehetőség szerint ún. regionalis anesztéziát választunk.
- Idős betegek esetében sokféle kísérőbetegséggel számolhatunk.
- Mivel az idős betegek kevesebb folyadékot fogyasztanak, reális veszély a szervezet kiszáradása és az ebből eredő vérnyomás esés, illetve magasvérnyomás betegség egyidejű fennállása esetén az extrém vérnyomás ingadozások.
- "Akut", sürgős műtétek esetében csaknem kizárólag altatást alkalmazunk. Ilyenkor a legnagyobb veszélyt a sürgősség, a beteg megismerésére fordítható igen csekély idő jelenti, hiszen sok esetben arra sincs módunk, hogy a fennálló kísérő betegségekről értesülést szerezzünk. A sürgős műtétek veszélye tehát abban áll, hogy míg a tervezett műtétek esetében felkészülünk a kísérő betegségekből adódó szövődmények lehetőségére, vagy kiegészítő vizsgálatok segítségével lehetőségünk van komolyabb műtéti előkészítés végzésére is, akut esetben sokszor váratlan veszélyhelyzeteket kell elhárítanunk.
|