Egy magyar orvos vívódásai A háttérről minden állampolgárnak tudnia kellene! - Alapfogalmak
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2009.06.20. 19:22
Másik honlapomon 2007-ben indítottam útjára azt a modult, amit most ide szeretnék átköltöztetni. Miért is? Igyekszünk gyógyítani, minközben munkánkat különféle lépésekkel igyekeznek lehetetlenné tenni. Nevezhetjük ezt bárhogyan, a véleményem nem változik, s a munkánk is egyre nehezebb. A közvélemény semmit, vagy szinte semmit nem tud arról, hogy az ún. "reformok" milyen lépéseket takarnak.
A vizitdíj ugyan nagy port kavart fel, ám ki tud rajtunk, egészségügyieken kívül a HBCS alapú elszámolásról, a volumenkorlátról, az ISO bevezetésének "áldásos" hatásairól és az egyéb, meghatározhatatlan számú elhibázott, vagy szándékosan rossz döntésről?
Költözik tehát a modul ide, ahol az egészséggel, s az egészségüggyel foglalkozom, mert témája a gyógyítás és ennek jelenlegi háttere.
Hogy mi minden sújtotta az elmúlt néhány évben az egészségügyet?
HBCS
1993-ban kísérleti jelleggel, 1996-tól kötelezően bevezették a HBCS-t, a Homogén Betegségcsoportokat. Ekkor még csupán a kódolással ismerkedtünk, s nem sejtettük, hogy a későbbiekben ez alapján fognak bennünket finanszírozni. A HBCS akár jó is lehetne, ám nem az. Azért "homogén", mert egy bizonyos betegség esetén meghatározza, a beteg ellátásáért mennyit kaphat az őt ellátó kórház. Nem számít, hány éves a beteg, vagy hány kísérőbetegséggel rendelkezik, vagy lesz-e szövődménye, a leperkált pénz ugyanannyi. Vagyis: vegyünk egy szimpla vakbélgyulladást:
· Bejön egy huszonéves beteg egy éppen hogy csak kezdődő vakbélgyulladással, megoperáljuk és gyógyultan távozik két nap múlva.
· Vagy: bejön egy 80 éves beteg egy perforált vakbéllel, szív-és érrendszeri, vese, és/vagy tüdőt érintő kísérőbetegségekkel, cukorbetegséggel, napi 10-féle alapgyógyszerrel, melyek nélkül súlyos állapotba kerül. Megoperáljuk, intravénás antibiotikumokat adunk neki egy hétig, figyelemmel kísérjük kísérőbetegségeinek állapotát, majd jó esetben egy hét múlva, rossz esetben szeptikus szövődményeinek (akár intenzív osztályon való) ellátását követően úgy 3-4 hét múlva gyógyultan távozik, - vagy meghal.
Mindkét esetben kb napi 60 ezer Ft jár a kórháznak, ami a szokványos vakbégyulladás esetében éppen reális, miközben a súlyos általános állapotú betegre kb másfél milliót ráköltöttünk, s ráadásul, mivel túl fogja lépni az OEP által meghatározott határnapok számát, az utolsó 1-2 hetében ingyen gyógyítottuk, vagyis kb a ráfordítás felét kapja meg az ellátó intézmény. Szóval mintegy 700ezer ft-ot buktunk.
Ugye igazságos és gazdaságos?
Határnapok:
Tól-ig. A vakbélgyulladás eseténél maradva pl, minimum 2 napot kell a betegnek kórházban tölteni, és maximum 14 napot térít az OEP. Ha ennél kevesebb időt tölt a beteg a kórházban, egy fillér sem jár, ha ennél többet, akkor a túllépés idejére az OEP nem fizet.
Volumenkorlát:
Az elmúlt évek során az előző, HBCS alapú finanszírozást további megszorítások követték. Eredetileg a HBCS 100%-át megkapta a kórház, vagyis amennyi beteget elláttunk, annyi térítést kaptunk az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) kasszájából.
Aztán jött a klassz gondolat, mostantól csak 90%-ot kapunk a HBCS szerinti térítéssel, vagyis az előző évben ellátásra került betegek HBCS-jét véve alapul, annak csupán 90%-át. Ami ezen felül van, annak csupán 10%-át fizeti ki az OEP.
Az ezt követő évben a 90% feletti részt 0 térítéssel láthattuk el, vagyis a beteg az ellátást megkapta, mi meg nem kaptunk egy árva fillért sem.
A későbbiekben a korlát 70%-ra került, az előző évi ellátás 70%-án felül egy huncut garas sem járt a kórháznak.
Aztán jött a volumenkorlát, ha jól emlékszem 2006-ban vezették be, ebben meghatározták, hogy egy adott kórház adott osztálya hány HBCS pontnyi ellátást nyújthat egy hónapban, ezen felül egyetlen fillér sem járt, ha ellátta a beteget, ha nem.
És eljő 2009: A volumenkorlátot állítólag eltörölték. A finanszírozás azonban az előző évi (erősen volumenkorlátozott) teljesítmény 70%-a, az ezen felül az ellátott betegek HBCS-jének 10%-a...
No comment, számoljanak utána!!!
Ez évek óta van így, vagyis elvileg a betegeknek jó lenne elfogyniuk, hiszen oly egészségesek a magyar emberek, hogy nincs is szükségük orvosi ellátásra.
Ehelyett a betegek száma nő, állapotuk a kórházba érkezéskor egyre súlyosabb.
A kórházak egyre kevesebb pénzt kapnak, az általunk az OEP-nek befizetett biztosítási pénzekből egyre többet vesz ki Állam bácsi, miközben a kórházak nagy része a csőd szélén áll, ha épp még nem csődölt be.
Következmény:
1.) a kórházak igyekeznek másik intézménybe irányítani a betegeket, ha betelt a havi keret, ha nem. Aki épp nem területi beteg, aki épp nem az adott kórház adott szakmájának ügyeleti napján érkezik, továbbküldik, főként az ún "kiemelt" kórházakból. A betegek kivizsgálására egyre kevesebb keret jut, így sokszor félrediagnosztizálnak, vagy nem diagnosztizálnak súlyos, akár életveszélyes betegségeket... egyre súlyosabb állapotban, sokszor menthetetlenül kerülnek a betegek ellátásra.
2.) A kórházi dolgozók fizetése (főként a szakdolgozóké) nevetségesen alacsony. Ez újabb következményeket von maga után, mint a lavina egyre hatalmasabb, míg végül teljes csődhelyzetet teremt:
A jól képzettek, főként az orvosok, diplomás nővérek, intenzíves szakápolók külföldre vándorolnak.
A kevésbé jól képzettek elhagyják a szakmát, és elmennek máshová dolgozni, ahol anyagilag is megbecsülik őket,
jobb esetben leszerződnek egy BT-hez és méregdrágán megvásárolhatja munkájukat a kórház (az alkalmazott dolgozók bérének kb 5-6-szorosáért)
Utánpótlás, főként szakdolgozókból (nővérek, asszisztensek, adminisztrátorok) nincs.
Jó esetben 20-30 (rossz esetben 45-50) ágyra jut egy nővér, egyre nagyobb a túlterheltség, az elkeseredés, az akár durva, embertelen hang, az ellátatlan betegek aránya.
Futószalagon ugyanis nem lehet gyógyítani.
A lavina másik része: egyre inkább elhatalmasodik a „hálapénz” rendszere. Egyetlen tollvonással el lehetne törölni, ha az egészségügyi dolgozók tisztességes bért kapnának, ugyanis ennél megalázóbb szükségszerűség soha nem volt a világon...
Hát... dióhéjban valahogy így...
|