|
Pénzt vagy életet - A nagy kórházi várólista
Élő Anita, hetivalasz.hu 2007.09.01. 12:39
A legrosszabb helyzetbe a mozgásszervi és a szívbetegek kerültek, a legtöbb kórház várólistájának élén ők állnak.
Pénzt vagy életet - A nagy kórházi várólista
Élő Anita,
reflektor@hetivalasz.hu 7. évfolyam 29. szám, 2007.07.19.
A Heti Válasz felméréséből kiderül, hogy vannak olyan súlyos betegségek, amelyeknél még a várólistára kerülésre is várni kell.
A legrosszabb helyzetbe a mozgásszervi és a szívbetegek kerültek, a legtöbb kórház várólistájának élén ők állnak. Az egészségügy átalakításának vesztesei a nyugat-dunántúliak, ha kórházba utalják őket, ők szembesülnek leggyakrabban azzal, hogy több hónapig kell várniuk még az egyszerű beavatkozásokra is. A fővárosban elsősorban a beteg gyermekek szenvedik meg az egészségügyből történő pénzkivonást, a gyermekkórházak szakrendeléseinek nagy részére is két-három hónapig kell várni.
ORVOSI ABSZURD
- Most mondja meg, mit tegyünk! Ha várólistára vesszük a betegeket, azonnal feljelentenek az ügyvédek, mert ilyen betegséggel nem szabadna várakoztatni őket. Ha viszont nem tesszük közzé a várólistát, azért büntetnek meg minket - panaszkodott lapunknak az ország egyik vezető idegsebésze, miközben intézete udvarias levélben tért ki a várólista közlése elől. A kifakadás jól illusztrálja, milyen nehézségekkel kell szembenézni az igazán súlyos és ezért drága beavatkozásoknál. Így azután mindenki más megoldást választ: az agyi érfalgyengeségben szenvedő betegeknél az egyik kórházban nincs várólista, csak - az agyvérzés veszélye melletti - kényszerű várakozás. A miskolci megyei kórházban viszont várólistára veszik ezeket a betegeket, és nem titkolják, hogy már ennél a kórképnél is három hónapos a várakozási idő. A miskolci megoldás átláthatóvá teszi a rendszert a beteg és - ha át akarja látni - az egészségpolitika számára is.
Hasonlóan nehéz a helyzet a nagy gerincműtéteknél. Az Országos Gerincgyógyászati Központban van várólista, ám kéthavonként fél évvel nő a várakozási idő, s már 2012-re jegyzik előre pácienseiket. Máshol viszont azzal szembesítik a betegeket, hogy Magyarországon a beavatkozást nem tudják elvégezni. Nagy különbség nincs a négy-öt éves várakozás és "a nem tudjuk megcsinálni" között. Mindezt azért nehéz megemészteni, mert nem orvosban vagy szaktudásban van hiány - ez utóbbira bizonyíték, hogy a magyar ortopédsebészek segítségével "operálják vissza", rövidítik le a brit várólistákat. Az ok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szűkös finanszírozásában keresendő, emiatt szinte csak a sürgős eseteket képesek ellátni. Az életveszélyben levő vagy a bénulással közvetlenül fenyegetetteket előreveszik, és ezzel gyakran ki is merül a teljes havi műtéti szám.
Még meghökkentőbb a szívgyógyászat helyzete - van, ahol a betegeknek arra is várniuk kell, hogy várólistára kerülhessenek. A szegedi egyetem szívgyógyászati listáján például 600 név szerepel, és még százan várnak arra, hogy feliratkozhassanak. Ám erre naponta csak öt-hat személynek van lehetősége, mivel három hónapnál tovább várakoztatni egy szívbeteget orvosi abszurd lenne. Pedig kétszer ennyi vizsgálatot tudnának végezni, a drága berendezés ott áll kihasználatlanul, csak éppen a társadalombiztosítás nem finanszírozza a kezeléseket. Persze a megszorításoknak is meg kell fizetni az árát, táppénzen kell tartani a betegeket, közben a betegség "járja a maga útját" - mire sorra kerülnek, esetleg már súlyosabb és drágább beavatkozásra van szükség. A szívgyógyászok azonban eddig hiába jelezték, milyen nagy a baj, a várva várt segítség csak nem akar megérkezni.
EGY ÉVE BEFAGYASZTVA
Éppen egy éve hozta meg az akkor még Molnár Lajos egészségügyi miniszter által vezetett egészségügyi tárca az első súlyos megszorító intézkedését, 95 százalékon befagyasztotta a kórházak teljesítményét. Ahol addig száz műtétet végeztek, ott azután csak 95 után kapnak pénzt.
A várólisták idén tavasszal nőttek meg ismét, amikor áprilisban a kormányzat 26 százalékkal csökkentette a gyógyításra szolgáló, úgynevezett aktív kórházi ágyak számát. Emellett kórházanként meghatározzák, hány beteget fogadhatnak, illetve mennyi műtétet végezhetnek. Hiába áll ott az ágy, ha nincs hozzá kezelési lehetőség. Eleinte úgy látszott, a fővárost érintik legsúlyosabban a gondok, ám felmérésünkből kitűnik, mégsem itt nyúltak meg leginkább a várólisták.
A takarékossági csomaggal különösen a dunántúli megyei kórházak kerültek bajba, miután tavasszal a környékükön levő kisebb ispotályok sorban veszítették el osztályaikat, vagy teljes egészében ápolási intézet lett belőlük. Emiatt a súlypontivá előléptetett megyei kórházaknak jóval több embert kell ellátniuk - miközben az ő kapacitásaikat is visszametszegették. Szombathelyen a legtöbb beavatkozásra két-három hónapot kell várni, és a győri kórház honlapján is hosszú a várólista.
"Nem vagyunk könnyű helyzetben. Ha a kilyukadt gyomrú, a vastagbélrákos vagy egy ízületi problémás beteg között kell választanom, nyilvánvaló, kiket veszek előre. A térd- és csípőprotézisre szorulót operálom meg utoljára" - érzékeltette lapunknak a kórházvezetők dilemmáját az egyik megyei kórház orvosigazgatója. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb helyen az ortopédiai betegeknek kell a legtovább várakozniuk, noha egy protézisre szoruló számára minden lépés óriási kínnal jár, és a fájdalomcsillapítókon eltöltött hónapok a szervezetük és a családjuk számára is megterhelőek.
A betegek is elveszettnek érezhetik magukat, ha tájékozódni szeretnének, mert a legtöbb helyen egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra az előjegyzési sorok hosszát. Már idén januártól kötelező lenne a kórházaknak honlapjukon szerepeltetni, milyen beavatkozásra mennyit kell várni, de a máskor oly szigorú Egészségbiztosítási Felügyelet ezen a téren elnézőnek bizonyul. Kiderült ugyanis, hogy nincs élő ember, aki meg tudná mondani, minek és milyen szempontok alapján kell felkerülnie egy intézeti várólistára. Találtunk olyan kórházat, amelynek vezetői háromhavi várakozást tekintenek csak "listaérettnek", másutt két hónap felett vezetnek ilyet, s van, ahol ennél jóval hosszabb várakozást sem hoznak nyilvánosságra. Az adatokat a főorvos vagy az egyetemi klinika igazgatójának szobájában tartják nyilván - egy kockás füzetben. A minisztérium úgy tervezte, július elsejével elrendeli, hogy minden harminc napnál hosszabb ideig várakoztatott beteget várólistára kell tenni, ám végül megijedhettek a végtelen hosszúságúra nyúló lajstromoktól, és minden maradt a régiben.
Szerepe lehetett ebben annak is, hogy a miniszter tanácsadó szervei, a szakmai kollégiumok ellenálltak, a nagy tekintélyű professzorok sorban azt felelték, nincs olyan betegség, amelynek jót tesz, ha 30 napig vagy annál tovább "érlelik".
KERÜLŐ UTAK BETEGEKNEK
Miközben az orvostudomány - helyesen - ragaszkodik a tényekhez, felmérésünkből kitűnik, 14 kórházban fél évig vagy annál is hosszabb ideig kell várni. Jogos tehát a kérdés, miként lehet ezt kikerülni? Óriási a szórás az intézetek között, ezért meg lehet próbálni a hosszabb listákról átkéredzkedni egy rövidebbre. A kórházakat azonban semmi sem kötelezi, hogy területen kívüli betegeket fogadjanak. Lehet próbálkozni a "hagyományos módszerrel", az orvosok magánrendelésén keresztül kikerülni a sort. A mesterségesen gerjesztett hiány a korrupció melegágyává válhat.
A kórházaknak úgy kell elküldeniük a betegeket, hogy sebészeik tétlenül várnak a sürgős esetekre. Egyre több helyen legális megoldást keresnek a helyzet feloldására, és ezt abban vélik megtalálni, ha a közkórházak magánszolgáltatóként is megjelennek. A kormányzat maga is az ingyenes egészségügy végéről beszél, a fizetős ellátások felé terelve az amúgy jelentős járulékterheket nyögő lakosságot. A biztosított választás elé kerül, kivárja a sorát, vagy a közkórház magánbetegeként a tb helyett maga finanszírozza meg a műtétet, és így azonnal elvégzik rajta a szükséges beavatkozást. A Semmelweis Egyetem és Miskolc megyei kórháza is fizetős részlegek kialakításán gondolkodik, előbbi helyen 150 ezer forintba, utóbbi helyen 350 ezerbe kerülne például egy-egy azonnali műtét. Ám a fizetős részlegek július elsejére tervezett nyitása mindkét helyen csúszik. A közkórházon belüli magánkórházat jól el kell különíteni, és ez az elgondoltnál több időt vesz igénybe.
A várólistás rendszer nagy zökkenőkkel indul, és ennek egyik fontos oka, hogy Magyarországon sokkal személyesebb az orvos-beteg kapcsolat, mint azokban az országokban, ahonnan az egészségügyi kormányzat a betegvárakoztatás példáját vette. Mivel nálunk a betegek orvost választanak, ugyanott akár kétszeresére is nyúlhat a várakozási idő, ha valaki egy neves sebészhez ragaszkodik.
Miközben nálunk egyre nyúlnak a listák, a betegvárakoztatásról hírhedt Nagy-Britanniában erőteljes lépéseket tesznek ezek megrövidítésére. Az ottani "nagy várólistán" - amit persze nem egy hetilap, hanem az egészségügyi minisztérium vezet - a várakozási időket hetekben és nem hónapokban adják meg. Mint látni fogják, ezt a példát Magyarországnak még nem sikerül átvenni.
Ötezer műtét (és még kettő) az államtitkár cégének
Miközben Szegeden a klinikákon fél évet kell várni egy szemészeti műtétre, addig a Telki Magánkórházba busszal viszik a szegedi betegeket - az egészségbiztosító által finanszírozott műtétekre. A kórház ugyanis tavaly 2500 egynapos beavatkozásra nyert pályázatot, ami olyan hatalmas műtéti szám, hogy saját korábbi praxisukból lehetetlen kielégíteni.
A betegeknek hozzá kell szokniuk a "sebészeti turizmushoz", mivel pontosan megfigyelhető a tendencia: a közkórházakat leépítik, s közben a privát intézmények sosem látott lehetőségeket kapnak. A minisztérium új egynapos sebészeti pályázatán is taroltak a magánkórházak. A 26 ezer lakosú Budaörs szakrendelője például 5000(!) egynapos sebészeti műtétre való tb-támogatást nyert el. Hacsak nem akarják minden ötödik budaörsit megoperálni egy év alatt, akkor nem túl vad feltételezés, hogy ide is "vendégbetegeket" toboroznak majd az ország más részeiről. A budaörsi ügy nemcsak az ötezer műtét miatt pikáns, hanem azért is, mert a rendelőintézet Kovács Attila egészségügyi államtitkár többségi tulajdonában van. Ám nem a saját cégnek juttatott több mint kétszázmillió forintos tb-keret az egyetlen furcsaság.
Nem volt szűkmarkú az államtitkár egy volt cégével sem: a százhalombattai szakrendelőt üzemeltető Men For Care Kft. (amelynek Kovács Attila korábban egyik tulajdonosa, majd államtitkári kinevezéséig ügyvezetője volt) is kapott kétezer műtétre kapacitást. Ha figyelembe vesszük, hogy Százhalombattának csak 18 ezer lakosa van, akkor itt sem fognak szűkölködni a műtéti lehetőségekben. Összehasonlításként: a Semmelweis Egyetem is kétezer egynapos sebészeti beavatkozásra kap pénzt, és még örülhet, a Debreceni Tudományegyetem ugyanis hoppon maradt a pályázaton.
A kormányzat egyre nagyobb teret nyit a magánszférának, a betegek pedig tb-kártyával - és esetenként néhány tízezer forintos ráfizetéssel - vehetik igénybe a magánintézményeket. Tatán is egyre többen keresnek fel egy magánklinikát - ahol tb-finanszírozással gyógyítanak. Az egészségbiztosítónál azonban semmilyen nyomát nem találták annak, hogy a tatai Kastélypark Klinika Kft.-vel kapcsolatban állnának. A tatai klinikának intézményi kódja sincs az egészségbiztosítási pénztárnál. A rejtély feloldható. Úgy tudjuk, a Szilvásy István által vezetett Belügyminisztérium Központi Kórháza feladatátvállalási szerződéssel adott át saját műtéti keretéből a klinikának. Megkeresésünkre a közben az Állami Egészségügyi Központ főigazgatójává kinevezett Szilvásy István lapzártánkig nem válaszolt.
A magánszolgáltatók rövidesen piacvezetővé válhatnak a kisebb beavatozások területén. A közkórházakra maradhatnak a súlyos esetek és azok a betegek, akiket nem lehet egynapos formában operálni, mert lakóhelyükről 30 perc alatt nem érhető el egyetlen kórház sem. No és persze a szövődményes esetek, mivel a magánklinikák szakmai hátországát a közkórházak biztosítják.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
