|
Egy magyar orvos vívódásai 2 - Leépítés 2007 - MI LESZ A BETEGEKKEL?
NeMo - dr Nemessányi Mária © 2007.03.31. 16:34
A dilemmák egyre sorakoznak, a problémák sokasodnak. Nem könnyű ma sem orvosnak, sem "középkádernek", sem betegnek lenni... de talán a mi vívódásaink a legsúlyosabbak.
Most, hogy már ismerjük a végleges ágyszámokat, amit az OEP finanszíroz, azt hiszem, mindnyájunkban, akik az egészségügyben dolgozunk felmerült már a kérdés: mi lesz holnap?
Ma egy viszonylag jól szervezett kórházban, jó csapatban dolgozhatok. És holnap?
- Hány embert kell MÉG elküldenie a kórházamnak? Hány barátomnak kell távoznia a közeljövőben, talán nem csak ebből a kórházból, hanem az egészségügyből is?
- Hány embernek kell majd tartós egészégkárosodást szenvednie, vagy meghalnia amiatt, amit a politikusok, az ország "felelős" vezetői kitalálnak?
- Hány zsebet kell még teletömnünk? Hány milliárdot vonnak még el a magyar egészségügytől?
- Hol van az a pénz, amit hosszú évek alatt magunk és munkáltatóink befizettünk? KI SZÁMOL EL ezzel a pénzzel és mikor?
- Miért kötelező a TB-nek fizetnünk, ha a minimális szolgáltatást sem kaphatjuk már meg lassacskán a befizetett pénz ellenszolgáltatásaként?
Az átlagos magyar ember tud az ágyszámcsökkentésről, de nem tud arról a szemét lépésről, ami ehhez MÉG társul, az ún. volumenkorlátról:
2005-ben bevezették a volumenkorlátozást, vagyis az OEP csak az előző évi betegforgalom 90%-át finanszírozta teljesen, ha ennél több beteget látott el egy bizonyos osztály, akkor 100-, 110% illetve 120%-ig már csak az ellátás egy részét, efölött semmit sem kapott a kórház.
2006 augusztusától ez a volumenkorlát úgy módosult, hogy az előző évi forgalom 80%-a felett semmit sem kapott a beteg ellátásáért a kórház.
2007-ben, nem is oly sokára az előző évi forgalom finanszírozott ágyszámokkal arányos %-át szabad már csak ellátni (a saját kórházamban ez a mutató kb 60%), miközben teljes kórházak szűnnek meg, osztályokat zárnak be, és a fennmaradó, ún, "kiemelt" kórházak kapacitását is csökkentik.
ÉS MI LESZ A TÖBBI BETEGGEL?
Szinte a szemem előtt látom a következő jelenetet:
"Betelt a havi létszám, sajnos nem tudjuk a beteget fogadni" tárja szét a kezét egy kolléga és a mentő a beteggel kórházról kórházra jár, s mivel mindenhol ugyanez a helyzet, a beteg ellátatlanul marad, esetleg meg is hal...
Hogyan is lesz ez a jövőben?
Mert jó, legyen: zárjanak be osztályokat, kórházakat (bár nem értek egyet vele), de ebben az esetben ahány beteg hozzánk fordul, hadd lássuk el, még ha beleszakadunk is és ennek a költségeit véleményem szerint az OEP-nek kutya kötelessége kifizetni.
Kérdések megválaszolatlanul...
Hogy mit hoz a jövő, egyikünk sem tudja, sajnos nincsenek illúzióink. Úgy tűnik, Auschwitz nagyon szerény táborocska volt a mai magyar politikai törekvésekhez képest, csakhogy most a saját népét irtja az, aki diktál ebben a cseppet sem demokratikus vezetésben.
Ki-ki ítélje meg tetszése szerint!
Komment 2015:
A valóság 2007-et követően legszomorúbb rémálmainkat is felülmúlta. Amit logikusan ki lehetett már akkor következtetni, be is következett annak rendje és módja szerint. Volt olyan - megnevezni nem kívánt - kiemelt kórház, aki szerda hajnalban hazaküldte a sebészeti beteget azzal, hogy sebészeti teendő nincs, holott a mellékelt dokumentumokban laírt vizsgálati leletek alapján azonnal meg kellett volna operálniuk a beteget, csak azért, hogy másnap, csütörtökön ugyanaz a beteg ugyanazokkal a panaszokkal, csak épp általában jóval súlyosabb állapotban másik kórházba, konkrétan hozzánk kerüljön. Rengeteg ilyen esettel találkoztunk az elmúlt évek folyamán.
A másik alappélda, amikor a mentő úgy 5 kórházat járt végig, míg legvégül a beteg hozzánk került. Nálunk mind a mai napig alapkövetelmény az igazgatás részéről - helyesen -, hogy a hozzánk forduló beteget, amennyiben szakképesítésünk engedi (magyarán, amennyiben az adott betegséget ellátni tudó osztály kórházunkban létezik), el kell látni.
Következmény: miután az OEP nem kegyeskedett fizetni betegeink egy jó nagy hányada után, gyakorlatilag igencsak szűk büdzséből gazdálkodtunk, és gazdálkodunk mind a mai napig.
A volumenkorlátot ugyan valóban eltörölték, a rosszul működő rendszer azonban maradt. Ahol ténylegesen lenne rá mód és kapacitás, onnan még ma is sok esetben lepasszolják a beteget, míg az hosszú kálvária után végül talál egy intézményt, ahol kegyeskednek ellátni.
Nagyon nem jó ez így!
NEM ERRE TETTÜNK ESKÜT, KEDVES ORVOSTÁRSAK!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
