A technika jóvoltából olvasóm előbb kapta meg a választ emailben, mint itt, a fórumon, ám úgy érzem, kérdése éppúgy közérdekű, mint ahogyan a honlapot és a fórumot is emiatt indítottam útjára. Így most az általam írt két levelet ide is elhoztam, ha további kérdéseitek vannak ezzel kapcsolatban, bátran tegyétek fel!

Látogatóm személyes leveléből csupán egyetlen mondatot idézek, a többi a titoktartás terhe alatt maradjon az én levelezőládámban: "Sokan terjesztik ezeket a híreket, hogy milyen káros az altatás". Azt mondom, szomorú, de sajnos tudom, az altatással is, a gerincközeli érzéstelenítésekkel kapcsolatban is sok káros és veszélyes rémhírt terjesztenek, amelyekkel halálra rémítik leendő betegeinket. Nos, itt az ideje ezek tisztázásának!

1.)

Kedves Látogatóm!
Először is köszönöm a dícséretet, jól esik, már csak azért is, mert te voltál az első fecske, aki írt a fórumba.
Így aztán nem meglepő, ha csupán most vettem észre, hogy kérdeztél a fórumon.
Meg is írtam annak rendje, s módja szerint a válaszomat, majd a rendszer jóvoltából az egész törlődött, ugyanis a gportál időközben kiléptetett az honlapról.
Így most röviden annyit: biztos vagyok benne, hogy az altatás senkinek nem rövidíti meg az életét.
Ígérem, hosszabb, és mindenre kiterjedő választ fogok írni, hogy hogyan lehet akár jótékony hatású is egy gondosan kivitelezett altatás, de most csak néhány percem maradt, hogy válaszoljak.
A Fórumom beállításait is meg fogom változtatni, ugyanis elfelejtettem rátenni azt a kitételt, hogy új hozzászólás esetén értesítést kapjak az emailemre. Ma ezt is pótolom.
Szeretettel üdvözöllek:
NeMo

2.)

Az altatás egyrészt veszélyes "nagyüzem", más részről azonban egy biztonságos "rutin" módszer hozzáértő kezekben.
A gyerek anesztézia egy olyan speciális terület, amit pl. jómagam kényszerből űztem, amíg megyei kórházban dolgoztam, de mindig stresszes voltam tőle, ugyanis a gyerek egészen más, mint egy felnőtt. Így aztán ez egy teljesen speciális szakterület az anesztézián belül, amit a szakképzett anesztesekből egy még szakképzettebb csoport végez.
Az altatásról azonban tudni kell: amíg altatunk, nemcsak a szívműködést és vérnyomást figyeljük percről percre, hanem monitorozzuk, észleljük a ki-és belégzett levegő összetételét és milyenségét, a vér oxigén telítettségét és még sok-sok dolgot. Amikor altatunk, jobban kap levegőt még a súlyos tüdőbeteg is, hiszen a mesterséges lélegeztetéssel olyan, addig légtelen területeket is meg tudunk nyitni a tüdőben, amit a beteg csak speciális légzőtornával lenne képes. Így biztonsággal mondhatom, a legtöbb esetben az altatott beteg jobban van lélegeztetve, mint ahogyan magától levegőt venne, és igyekszünk a vérnyomás ingadozásokat és a szív ritmusának változásait (gyorsulás, lassulás) is kiküszöbölni. Ezek a tényezők főként súlyos társbetegségekkel rendelkező betegek esetében fontosak, hiszen náluk egy perc "lazítás" az altató orvos részéről súlyos szövődményeket okozhat.
A gyerekekre, mint mondtam, talán még fokozottabban vigyázunk, ha csak lehet, speciális szakemberek altatnak.
Bármilyen kérdésedre szívesen válaszolok a továbbiakban is, de remélem, fenti részletesebb válasz kielégítő arra, amit kérdeztél.
Szeretettel: dr NM

Gratulálni szeretnék a honlaphoz.  A kérdésem az lenne, hogy igaz -e, hogy minden altatás mínusz 5 év az életből?