Az internetes sajtóban a minap a következő cikk jelent meg:

Vágnak, faragnak az egészségügyben...

 

Őszintén szólva jó lenne erről valami info. Mert ha igaz, amit a cikk állít, abból semmi jó nem fog származni. Ha igaz a hír, és kizárólag a mammut intézmények kaphatnak a jövőben szerepet, az sem az egészségügyi dolgozóknak, sem a betegeknek nem jó hír. A felmagasztalt sürgősségiken a túlterheltség miatt 10-12 órát vár a beteg, amíg egyáltalán ránéz valaki, akkor is legfeljebb a rezidens, mert nincs más. Sok esetben ez a betegek életébe kerül. A jelenlegi rendszer sem jó. Jó lenne nem még rosszabbat létrehozni! Talán ellentmondás, de a kis kórházakban folyó ellátás sokkal jobb és betegközpontúbb, mint a mammut intézményekben (ennek oka a személyes ismeretség, a pillanatok alatti diagnosztika és észlelés). A faragás és lefaragás helyett más megoldásokat kellene találni. Talán azt is meg kellene vizsgálni, melyik intézmény milyen mutatókkal dolgozik, hány beteget hárítanak át és hány beteg hal meg az intézmény jóvoltából? Vagy milyen a gyógyulási arány? Végül, de nem utolsó sorban: ha a maradék szakképzett munkaerő is külföldre vándorol, nem lesz magyar betegellátás...

 

Az én véleményem az: eddig is rossz döntés volt a jól működő, csapattá szerveződött, életképes teamek szétverése. Sem a Margit Kórház aktív osztályait nem szüntettem volna meg, sem a Rókus Kórházat, sem az OPNI-t (utóbbinak azóta sincs működőképes utód intézménye). Nem szabadna összevonni és mammut vállalatokká átalakítani a kisebb, egységes, jól működő egészségügyi ellátó helyeket.

A budapesti szintű sürgősségi osztályok most sem képesek ellátni feladataikat (érthető is, egyetlen orvos nem képes egyszerre száz beteggel foglalkozni). Ugyanez kisebb egységekben, kórházanként jól is működhetne.

 

Lassacskán elfogynak a szakdolgozók, mivel a szakképzésük haldoklik. Hiába a főiskolák, ha nincs olyan nővér, aki ágyaz és észlel.

 

Nincsenek rehabilitációs osztályok. A rehabilitálható betegek végül a krónikus osztályokra kerülnek, vagy otthonukban ápolják őket, bár ez a rendszer is haldoklik, épp a megszüntetését tervezik (Méltányossági ápolás). Mit mondjak még? Lassacskán lehetetlenné válik a gyógyítás.

 

Anyagi erőforrások nélkül is igyekeztünk helytállni mindezidáig. De nem látom, holnap lesz-e még, aki felvállalja ezt az embert próbáló, sziszifoszi feladatot!