Emlékeztetőül az előző részből:
Áprilisban szűrték ki 7mm-es rosszindulatú emlő daganatomat, amit április 29.-én mélyen az épben sebészi úton eltávolítottak. Sem nyirokcsomó, sem távoli áttét nincs, érbe, nyirokérbe a daganat nem tört be. Az 5 hónapos onko pingpong az előző fejezetben olvasható.
Nyolcadik fejezet
Ma (2016.09.12) jártam a sugárterápiás dokinál. APERT (minimál invazív besugárzás) említésre sem került. Minimál invazivitás sem. Megemlítettem, hogy van három fémklip a volt elváltozás helyén. Tudomásul vette, és közölte, nem elég a helyi besugárzás, a teljes emlő besugárzása szükséges. Továbbra is rejtély számomra, hogy miért. (Miért kell az egészséges emlőszövet teljes egészét a szövetroncsoló hatású besugárzásnak kitenni, ha a daganat teljes egészében mélyen az épben eltávolításra került?) Kérdeztem a besugárzás kockázatairól. Rövid és tömör választ kaptam: "Nincsenek. Egy kis bőrpír jelentkezhet, azt Bepanthennel, vagy Neogranormonnal kell esténként bekenni." Valóban? nem kellett vona megemlíteni, hogy egyes esetekben sérülhet a tüdőszövet a teljes emlő besugárzásakor? És nem kellett volna megemlíteni, hogy egyes esetekben a szövetek komoly égési sérüléseket szenvednek, akár negyedfokú formátumban (elszenesedés)? Láttam már ilyet, és több ismerősömnél előfordult. Való igaz, nem ez a doki kezelte őket és nem is ebben az intézetben. Ettől még a sugárkezelésnek vannak reális szövődményei, kockázatai. Én ezt kérdeztem, illett volna rá válaszolni! Rendben. Túl sokat tököltünk, megpróbálom a 3 hetes (15 alkalom) kezeléssorozatot végigcsinálni. Egyet azonban tudok: az első szövődmény észlelésekor, legyen az a közérzetem romlása, erős köhögés, vagy feketére égetett bőr, fogom a sátorfámat és véget vetek a terápiának, amivel messzemenőkig nem értek egyet. Csakhogy az elmúlt 5 hónap folyamán sorozatosan azt sulykolták belém, hogy halálos kórságban szenvedek. Pedig nem így van! A délutánomat az intézet CT laborjában töltöttem, ahol 4 apró tetoválást tettek a bőrömre, ezek alapján irányítják majd a kezelést, ezek mutatják a síkokat. Az útmutatóban az szerepel, hogy nem fáj. Hát annak, aki leírta, nem is!
2016. szeptember 19. Hétfő
Megkezdtük a sugárterápiát. Délután 15 órára mentem, fél óra várakozás után bejutottam, a doki ránézett a gépre, a parameterekre, töltött az egésszel mintegy 20 másodpercet, majd elment. Ólomkötény nincs. A kezelés kb 3 percet vesz igénybe. A szegycsont bal oldalától kb 45 fokban indul, és a hónaljam alatti részről szintén kb 45 fokban felfelé lövi a másik részt. Érdekes kattogások, zajok, fájdalom nincs.
Hurrá! Túl vagyok az elsőn!
Felszabadultan, jókedvűen indultam haza. Tényleg jól vagyok, igazából semmi különöset nem érzek.
Na ja. Mire hazaértem, már a buszon émelygés és hányinger tört rám, és otthon olyan mértékű szédülés vett elő, hogy leültem, és valójában jó néhány óráig fel sem keltem, a lányaim adtak könnyű vacsorát, innivalót, egyebet. Hát ez így nem kerek!
Szeptember 20. Kedd
A rosszullét maradt, csak enyhült valamicskét reggelre. A munkámat alig tudom ellátni, szétszórt vagyok, émelygek és szédülök. Mivel 16:40-re járok majd kezelésre, a dokival már nemigen fogok találkozni, írtam neki egy sms-t:
"Azt hiszem, állítani kell majd a kezelésen: nem sokkal utána émelygés, hányinger, erős szédülés jelentkezett + a jobb felkar fájdalma.
Köszönöm!"
Válasz nem érkezett. Délután, mire letelt az előző terápia után úgy 22 óra, egészen vidám voltam, a panaszaim minimálisra csökkentek, el is múltak. Elmentem a következő kezelésre. Kicsit szemfülesebb voltam, és ezúttal kértem, a hasamra rakjanak ólomkötényt. A kezelést végző asszisztens nevetett, hogy
- "de hát nincs szórt sugárzás!"
- ??? - bölcsen lenyeltem, amit mondtam volna, hogy édes barátom, akkor te miért vonulsz be az ólom fal mögé, amíg kezelsz???
Mellesleg, ha példát szeretnék mondani minden különösebb fizikai fejtegetés nélkül: a fény hasonlóképpen terjed, mint bármely más sugárzás. Ha a reflektor fénysugarát a színpadra irányítom, nem csak a színpad kap belőle, hanem a színházban legalább a tizedik sorig elég jól lehet látni mindent, ugye?
Eltelt úgy 40 perc a kezelés után, émelygés, erős hányinger, és olyan mértékű szédülés jelentkezett, hogy le kellett feküdnöm. Ez így nem lesz jó!
Szeptember 21. Szerda
A panaszaim romlottak, nap közben többször le kellett ülnöm, és volt, hogy felálltam volna, de visszaültem a szédülés miatt. Már nem csak émelygek és hányingerem van, de konkrétan erősen fáj a gyomor tájék (a szegycsont alatti, ún. epigastrialis terület).
Szeptember 22. csütörtök
Még egyszer megpróbáltam a saját kezelőorvosommal tárgyalni sms formájában. A párbeszédet szó szerint idézem:
"A közérzetem minden kezelést követően egyre rosszabb. Ma ügyeletes leszek, korábban, kb 14 h-ra megyek. Kérem, állítson a terápián! Keresni fogom. Dr Nemessányi"
"Ez nem a kezeléstől van"
Abszolút összefügg vele; 20-30 perccel a kezelés után jelentkezik és kb 20-22 óra időtartamig van jelen."
További válasz nem érkezett. Kínomban egy másik úttal próbálkoztam. Egy ismerős sugárterápiás szakorvost hívtam fel, aki főként prostata onkoterápiával foglalkozik, de ugyanabban az intézetben, ahol a kezelést kapom.
Pontosan előző nap ő volt a supervizor, látta a kezelési parametereimet, és rendben találta. Ám kérdésemre, hogy miért vagyok rosszul a következő (általam már eddig is sejtett) választ adta:
- "Igen, a gyomor fundusa, a nyelőcső, a tüdő és a szív is kap a sugárzásból."
- "És mit tehetnék a rosszullét ellen?"
- "Szedjél Ulcogantot, vagy Ventert és Quamatelt"
OK. Bevásároltam a patikában és elkezdtem szedni a Ventert és a Quamatelt. A panaszaim kis mértékben csökkentek, de nem szűntek meg, most már az az 1-2 óra panasz mentes pihenőidőm is megszűnt, folyamatos fájdalmak, émelygés, szédülés, néha erős hányinger gyötör. Elmegyek kezelésre, de erősen fontolgatom, ha a gyógyszerekkel nem javul, tuti nem sokáig járok már. Az ügyelet szerencsére csendes volt.
Szeptember 23. péntek
Ügyelet után egy nagy alvás, aztán 16:40-re kezelésre megyek. Mint mindig, most is jó 30-40 perccel csúszik a kezelés, 17:20-kor jutok be. Sebész kollegámmal azt beszéltük meg, hogy a napi javasolt 4 helyett 6 tasak Ventert fogok meginni és 2-3 Quamatelt is szedek. Ennek ellenére folyamatos diszkomfort érzetem van, a panaszok ugyan csökkentek, de folyamatosak. Annak ellenére, hogy a tegnapi kezelés óta 27 óra telt el, nem vagyok jól.
szeptember 24
Folyamatos gyomorpanaszok és szédülés.
Szeptember 25
Újabb ügyelet. Belgyógyász kollegámmal beszélgetünk, a kezeléssel összefüggő panaszok hallatán fél évente gyomortükrözést javasol (Na ne!!!!) Végül megállapodunk abban, hogy havonta vizsgáljuk a bélrendszert, van-e okklut vérzés. Nem taglaljuk különösebben a témát, mindketten tudjuk, rövid távon a sugárkezelés gyulladást, később fekélyképződést, évek műltán akár gyomor tumort is okozhat. Mi tudjuk. A sugárterápiás szakorvos vajon tudja? Mert tagadja!
Szeptember 26
Írtam a doktoromnak, hogy kérem a zárójelentést befejeztem a kezelést. Délután a terápia helyett egy hatalmasat aludtam. szeptember 27.-én megkaptam a paírt, hogy természetesen részletes felévilágosítás ellenére a kezelést visszautasítom. Mindegy, mi van rajta, felvilágosítás természetesen nem volt, de bármit aláírok, csak ne kelljen több kezelést kapnom! Amúgy darabonként 2,67 összességében mintegy 14 Gy összdózissal lőttek meg. Nem csekély mennyiség!
Október 9.
Jobban vagyok. De nem jól. Még mindig szedem a gyomorvédőket. A héten elkövettem azt a hibát, hogy nagy boldogan kihagytam egy napot, mert jobban voltam. Másnapra meg is jöttek a panaszok. A szédülés már elmúlt, de a gyomrom gyakran fáj, ha netán megfeledkeznék a gyomorbevonó bevételéről. Kíváncsi leszek, meddig tart még az utóhatás?
December 1.
Csaknem egy teljes hónapig küszködtem a gyomrommal. A hányinger és szédülés ugyan elmúlt, de mind a mai napig sokszor olyan gyomorégéseim vannak, amit senkinek sem kívánok. következésképpen jóval többet eszem, mint szeretnék...
Úgy 3 héttel a sugárkezelés befejezését követően köhögési rohamok jelentkeztek, egy jó darabig erre is gyógyszert kellett szednem, most már javult egy kicsit. Legalábbis aludni már tudok tőle.
Az elmúlt másfél hónapom a fájdalmak jegyében telt, pillanatnyilag jó néhány nagyobb ízületem és a kezem összes kis ízülete fáj, és természetesen a besugárzott terület is. Érdekes módon itt a fájdalom jóval a kezelést követően jelentkezett, a beígért bőrpír nem a kezelésekkel összefüggésben, hanem azt követően jó egy hónapra jelentkezett, ugyanígy a besugárzott terület oedemája (vizenyője) ami miatt sokszor szinte lehetetlen az amúgy szükséges alsónemű viselése. Amikor végre hazaérek munkából, leteszem a kényelmetlen páncélt. Olyan ez, mintha 8-12 órán keresztül szűk cipöt kellene viselned, csak annál egy kicsit fájdalmasabb néha.
Ismert mellékhatásaik miatt nem szedek fájdalomcsillapítókat, csak végszükségben. Ez azt jelenti, hogy azért havonta 1-2 alkalommal engedélyezem magamnak a Cataflamot és az Algopyrint (így együtt). Ilyenkor néhány órára nyugtom van.
A reumatológiai kivizsgálásom negatív eredménnyel zárult, a besugárzott területen azonban az ultrahang kontroll panaszaimnak megfelelően gyulladást, zsírszövet elhalásra utaló jeleket mutatott. Ez önmagában is vezethet más területek gyulladásához, hiszen úgy viselkedik, mint egy góc, ugyanúgy, mintha lenne mondjuk egy gyulladt fogam, vagy agy gyulladt epehólyagom.
Következésképpen testmozgásra (komolyabbra) még mindig nem merek gondolni sem, a napi bevásárlás is sokszor gondot jelent, és bár nem panaszkodom, a munka is.
Az elmúlt két hétben több alkalommal észleltem magamon ritmuszavart. Hurrá!
Mellesleg a kontrollvizsgálatom negatív, tumormentes vagyok (az is maradok).
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Archívum
Azért ez igen kemény időszak lehetett ! Ilyenkor furcsa bizsergést érzek a tenyeremben, hogy kollégával így bánnak, akkor mit várhat aki nem az??? Ha nem ismersz szakmabelit,akkor marad az autódidakta módszer. Miért???????? Hol a fészkes fenébe van a Hyppokratészi eskü????!!!! Hol az együttérzés, empátia a beteggel szemben?????
Uram bocsá a színe java esetleg nyugat-Európában gyógyít normál körülmények között?
Tudom kérdéseim jó része költői, mert sok kiváló,orvos van még itthon, csak félek, hogy egyre nehezebb lesz felkutatni, bejutni hozzá!
Kedves Irén!
Bennem ugyanezek a kérdések merültek fel. Nem kommentáltam a történetemet, csupán a tényeket írtam le. Nem kommentáltam, mert nem tehettem, én még emlékszem az eskümre, és az etikai normákra is. Sajnos sokan elfelejtik, és azt is talán, hogy MIÉRT lettek orvosok. Mert hiszem, hogy a közös cél volt az első: gyógyítani, emberséggel.
A szakma azonban egyre lehetetlenebbé válik: a protokollok jó támpontot adhatnak, de nem szabadna a beteg érdekei elé helyezni azokat. A protokollok használatával lassacskán kiiktatják a józan eszet és a gondolkodást, és a félelem felülvezérli az empátiát. Néha azon gondolkozom, vajon csak én vagyok renitens, vagy valóban elfelejtettek a kollégáim gondolkodni, érezni és beleérezni a beteg helyzetébe? Minden beteg más és más. Minden ember másként reagál szituációra, kezelésre, nem lehet, nem szabad sémákban, protokollokban gondolkodni, az onkoterápia mégis sajnos beleesett ebbe a csapdába.
Az első pszichés visszahatást követően győzött bennem a dac: csakazértis. Egészségesnek vallom magam, és felülemelkedtem a csalódáson, amit a kollégáim magatartása, személytelensége, sablonban való gondolkodása jelentett az elmúlt évben.
Bár nem könnyű a túlzottan sok munkával megbírkózni, most éppen azzal kísérletezem (magamon), melyek azok az étrendek, amelyek hathatósan segítenek a túlsúly leküzdésében és az egészség megőrzésében. Nemsokára hozok is jó adag diétát kritikákkal ellátva :)
És nem adom fel a hitet: az orvoskollégák ugyanazt a célt látták maguk előtt, talán eljutnak odáig, hogy újra meglátják, a beteg emberekért vagyunk, és azért, hogy egészséget adjunk - vissza - nekik.